Regény 4

Reggel szörnyű fejfájásra keltem nem egy kicsit másnapos voltam mikor kinyitottam a szemem azt se tudtam, hogy hol vagy hosszú percekbe tellett mire átgondoltam a tegnap estét és rájöttem, hogy Toméknál voltam. Egy hatalmas szobában feküdtem Tom pedig mellettem szerintem közelebb volt, mint tegnap este, amikor elaludtam, de ezen most nem volt kedvem se erőm gondolkozni. Felkeltem és összeszedtem a cuccaimat és leindultam az emeletről. Az a lépcsőn haladtam le és a táskámba kutattam a telefonom után, hogy hívni tudjak egy taxit. Az alsó lépcsőfordulóban azonban nekiütköztem valakinek.
- Oh, bocsi. Nem direkt volt. - Kezdtem mentegetőzni a még elég kómás Billnek. Csak egy boxer volt rajta ő sokkal vékonyabb volt, mint a testvére, de óriási tetkó díszítette a testét.
- Nem gond. - ásított egy nagyot és haladt tovább. - Hé, te meg hogy kerülsz ide? - fordult vissza nem értett semmit és én se nagyon tudtam, hogy még is minek vagyok még itt.
- Hát az úgy volt, hogy... - kezdtem volna, de ő félbeszakított.
- Ja, egyébként Bill vagyok a múltkor nem nagyon volt alkalmam bemutatkozni. - mosolygott aranyosan és a kezét nyújtotta.
- Én meg Petronella. - és kezet fogtam vele, ő nagyon szimpatikus volt.
- Szép neved van Petronella. Tudod mit nincs kedved egy kávé mellett elmesélni a dolgokat? - kérdezte kedvesen.
- Köszönöm. Hát jó, de nem nagyon tudok sokat mesélni. - mondtam és elindultunk a konyha felé a kávé már kész volt.
- Cukor, tej? - kérdezte.
- Mindkettő köszönöm. - mosolyogtam és elvettem a bögrét.
- A partin miután kikosaraztad Tomot azt hittem, hogy te nem mész bele vele egy éjszakás kalandba. - kezdte és egy nagyot kortyolt a kávéjából.
Én is épp ittam és hirtelen e szavak hallatán félrenyeltem. Mi most komolyan azt gondolja rólam, hogy én meg az ikre?
- Ne ez tévedés én nem feküdtem le Tommal. - magyarázkodtam.
- Nem? - kérdezte döbbenten.
- Nem, tegnap egy buliban voltam és Tom egyszer csak ott termett és elráncigált én ellenkeztem, de csak annyit mondott, hogy részeg vagyok, és hogy most ha akarok, ha nem el kell jönnöm vele. És hát ide hozott, de csak aludtunk. - tisztáztam magam és közben a kávémat szürcsöltem.
- Komolyan? Tudod, nagyon csodállak, mert te nem rohantál egyenesen az ágyába, mint minden lány. - dicsért, látszott rajta hogy tényleg megdöbbent.
- Köszönöm a kávéd, de én nem is zavarok tovább. - felálltam és a mosogatóba tettem a bögrét.
- Nem zavarsz, élvezem a társaságod. - mosolygott kedvesen nem úgy, mint a bátyja olyan egoistán, hanem aranyosan. - Ja, egyébként bocsi hogy alul öltözött vagyok. - most esett csak le neki hogy egy száll boxerben van kicsit zavarba volt a tarkóját vakarta. - Nem voltam felkészülve vendégfogadásra.
- Nem gond végül is otthon, vagy na, én megyek is majd még biztos találkozunk, kitalálok magamtól is nem kell kikísérni. Szia! - indultam az ajtó felé.
- Remélem, ha rajtam múlik biztosan. Szia! - intett és már el is tűntem az ajtó mögött. Egész aranyos ez a fiú.
Nem volt kedvem hazasétálni, de iszonyú éhes voltam ezért beültem egy kis cukrászdába és megettem egy fánkot miközben a fánkomat eszegettem hívtam egy taxit, hogy ne keljen gyalogolnom. Hazamentem és lezuhanyoztam átöltöztem nagyon jó volt frissnek és tisztának lenni. Elmeséltem Lottinak hogy mi volt eléggé kiakasztott Tom viselkedése nagyon nem bírom, ha irányítanak.

***Tom***
Alig tudtam elaludni, mert ott feküdt mellettem én meg csak néztem és fantáziámban eljátszadoztam vele. Bosszantott, hogy nem érhetek hozzá, de nem baj legalább itt van. Elhatároztam magamban, hogy mindent meg fogok tenni, hogy, megszerezzem, ha csak egy éjszakára is. Érdekes hogy nagyon rideg velem, de annál inkább vonz. Aztán elnyomott az álom.
Másnap reggel a telefonom pityegésére keltem SMS-em érkezett egy ismeretlen számról. Megnéztem és ez állt benne:
,,Jó reggelt! Kösz mindent. De rohadtul idegesít, ha irányítanak. Ja és jó fej az öcséd volt alkalmam vele találkozni."
Tudtam, hogy csak Petronella lehetett. - Áh de mi a francért van elrejtve a száma? - kérdeztem magamtól hangosan. - Mi az, hogy jó fej az öcsém? Öregem mindenre gondoltam, de arra nem hogy Bill fogja lenyúlni tőlem.
Ez eléggé felhúzott nem tudtam mit kezdeni a dologgal lementem inni egy kávét. Másra nincs is szükségem ilyenkor. Lent Billt találtam épp kajált.
- Reggelt!- vetetem oda neki és már mentem is a kávéfőzőhöz a reggeli adagomért. Hoppá mit látok a mosogatóba egy fehér bögrét szájfénynyomokkal. - Ez kié volt? - kérdeztem perverz mosollyal az arcomon.
- Ne gondolj semmi olyanra, én nem szoktam senkit idehozni. Petronelláé egyébként tök rendes ne tedd tönkre. - oktatott ki.
- Nem fogom, ne aggódj. Érdekes, mert ő eléggé utál, de ez nagyon vonz benne. Nem adja oda magát egyből. - Bill az, akinek mindent elmondok, már csak azért is, mert ha valami nem stimmel velem, akkor azt ő egyből észreveszi, nem tudok előtte titkot tartani.
- Szerintem őt nem fogod tudni csak úgy megszerezni. De csak egy éjszakára kell?
- Nem tudom, majd meglátom, ha odajutunk. Egyébként miről beszéltetek? - kérdeztem kíváncsian.
- Semmi extra csak ismerkedtünk. - válaszolta egyszerűen kicsit megnyugodtam, hogy nem akar tőle semmit.
- Oké, mi a terv mára?
- Stúdió. Egy óra múlva bent kell lennünk. - mondta egy kicsit unottan még ő is fáradt volt és nem volt kedve bemenni, ahogy nekem sem.
- Oh, a sok meló. Elmegyek, készülődök, az én kocsimmal megyünk. - mondtam és már mentem is fel a szobámba.
Lezuhanyoztam felöltöztem és a tükörben büszkén nyugtáztam, hogy jól nézek ki. Mikor pakolásztam a cuccaimat mer a szobába káosz uralkodott az ágy lábánál találtam egy kék digitális fényképezőgépet.
- Ez tuti nem az enyém és Billé se az biztos. - gondolkoztam hangosan, majd bekapcsoltam. - Oh, jee! - kiáltottam el magam és elkezdtem a képeket nézni. Találtam róla és a barátairól egy csomó képet volt egy, ami különösen tetszett, amin Petronella meg a barátnője fürdőruhában pózolt és beleharapott az alsó ajkaiba. Őrült jó teste volt abba a falatnyi fürdőruhába. Mikor már kezdtem megfelejtkezni a külvilágról Bill visszarántott a valóvilágba.
- Tom gyere már el fogunk késni. - kiabált a fölcintől.
- Jól van, megyek már. - kiáltottam vissza, zsebre vágtam a fényképezőgépet és már spuriztam is le az öcsihez.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Aha.
Már a kocsiban ültünk és a stúdió felé tartottunk mikor eszembe jutott, hogy megmutatom Billnek azt a fényképet.
- Tudod mit találtam a szobámba? - kérdeztem vigyorogva.
- Mit? Talán egy használt gumit? Mert ha igen tudd, meg hogy nem érdekel, hogy került oda.
- Nem dehogy nyugi. Petronella fényképezőjét. Biztos kiesett a táskájából, amikor nálam aludt. Tessék, itt van. - nyomtam a kezébe a gépet. Ő egyből el kezdte nézegetni a képeket. Hát igen az én kíváncsi kisöcsém.

- Nézd, szereti a gumicukrot. - mutatta a képet már a stúdió előtt, amin épp egy gumimaci volt a fogai között.
- Igen látom. De most már add ide és koncentrálj a melóra majd mikor végeztünk elviszem neki.
A munka jól ment meg voltam elégedve magammal.
- Bill haza visznek Georgék? Mert akkor én elugranék a gépet visszaadni a tulajdonosának.
- Persze. Aztán csak ügyesen. - kacsintott rám.
- Sziasztok. - köszöntem el a többiektől és mindenkivel lepacsiztam.
Cseng-cseng hangzott a csengő már az ajtó előtt álltam. Nyílt az ajtó Lotti nyitotta ki.
- Szia! - köszönt. - Petra fent van a szobájába. balra a második ajtó. - kaptam az útbaigazítást.
- Szia. Oké, köszi. - mosolyogtam hálásan. Ledobtam a cipőm és mentem is fel. Kip-kop kopogtattam az ajtón.
- Gyere. - hangzott bentről a gyengéd női hang. Majd benyitottam, kicsit meglepődött mikor meglátott.
- Szia! Hát te? Ülj csak el.
- Köszi.- és helyet foglaltam szorosan mellette. - Csak ezt hoztam otthagytad nálam. - adtam át neki a gépet közbe eszembe jutott, hogy fel kellett volna raknom a gépemre azt a képet. Na mind1.
- Jaj, köszönöm. észre sem vettem, hogy valahol elhagytam. - mosolygott hálásan.
- Nincs mit, de tartozol nekem egy szívességgel, hogy tegnap megmentettelek annak a nagy baromnak a kezei közül. - mondtam és a piercingemet kezdtem babrálni a nyelvemmel ez mindig bejön.
- Hogy megmentettél? - kérdezte nevetve. - Nem mondta senki, hogy gyere oda és rángass el. És ezt fejezdbe mert nálam nem igazán használ.
- Megmentettelek akár mit is mondasz. tudom, hogy nem bántad, hogy elrángattalak. - mondtam és egyre közelebb hajoltam hozzá.
- Na, jó mi lenne, az a szívesség bökd már ki. - ő is közelebb hajolt, de a kezét a mellkasomra rakta, hogy ne tudjak közelebb hajolni hozzá. éreztem, ahogy kifújja a meleg levegőt ez nagyon felizgatott. A hangja olyan erotikusan csengett. Nem bírtam tovább a kezem a derekára csúszott éreztem a forró bőrét. A tekintetünk egybefonódott azok a gyönyörű zöld szemek szinte égettek.