Regény 3

A másnap délelőtt hamar elment és estére egy buliba voltunk hivatva a város másik felébe a meghívást még az nap este Rob buliában kaptam egy helyes barna hajú kigyúrt sráctól valami haverja tartja. Elkezdtünk készülődni és egy párducmintás mini ruhát vettem fel. Amit még otthon vettem irtó jól nézett ki. Egy kis smink csak hogy ne legyen teljesen csupasz az arcom egy magas sarkú szandál és kész is voltam.

- Lotti mehetünk? - kiabáltam neki és közbe kecsesen vettem a lépcsőfokokat.
- Jaj ne hagyjál már nincs kedvem menni. - nyávogott a kanapén és közbe a tv-t kapcsolgatta.
- Oké de szerintem jó buli lesz. Na, szia! - és becsuktam magam mögött az ajtót.
Miközben a kocsimhoz igyekeztem, ami a ház előtt állt, egy füttyöt hallottam és a hang irányába fordultam hát igen én vagyok a leg mázliustább ember hogy két ekkora tahó a szomszédom. Vagyis csak az egyik a szomszédom, de a másik meg itt tölti a fél életét. Én csak egy fintort vágtam és már folytattam is utam.
- Hova, hova csinibaba? - kérdezte Tom. Közbe a piercingjét piszkálta nyelvével és feltűnően méregetett.
- Ti mindenütt ott vagytok? - mondtam nem túl kedvesen. – Egyébként csak bulizni. – még magamon is meglepődtem, hogy tudok normálisan válaszolni.
- És még is hova? Ha szabad kérdeznem. – faggatott a szomszéd.
- Nem szabad. Sziasztok. – és már pattantam is be a kocsimba és elhajtottam.
Meglepően gyorsan megtaláltam a házat nem volt olyan nehéz óriási volt és hangos zene szólt belőle. Leparkoltam a kocsit és betipegtem a partira egyből kiszúrt az a tag kiderült, hogy Ericnek hívják, egész normális mondjuk azért elég egoista, de szerintem itt mindenki az. Nagyon jól szórakoztam sokat táncoltunk és ittunk lehet, hogy egy kicsit sokat is már nem voltam teljesen magamnál hatása alá kerített az alkohol. Épp táncolok Erickel amikor hirtelen valaki elránt és ráncigálni kezd a bejárat felé Én ellenkeztem ki akartam tépni a kezemet a kezéből, de nem engedett egy pillanatra megállt és rám nézett Tom volt.
- Mégis mi a fenét csinálsz? - kiabáltam rá felháborodva.
- Részeg vagy, haza viszlek. - mondta ellentmondást nem tűrően és már haladtunk is tovább folyamatosan próbálkoztam kiszabadulni, de nem sikerült.
- Szállj be. - utasított mikor odaértünk a kocsijához én csak makacsul álltam eszem ágába se volt beszállni. Erre ő odajött és szó szerint benyomott a kocsiba.
Nem túl sokat beszélgettünk nem volt kedvem hozzá szólni nem tudom mit hisz magáról ki ő na nem gond majd ha egy kicsit kitisztulok beolvasok neki.

***Tom***

Nagyon idegesített, hogy ott táncol azzal a taggal és az meg csak fogdossa, ő meg csak hagyja. Ezért megfogtam a karját és elráncigáltam. Most itt ül mellettem és hozzám se szól, eléggé utál, de nem gond nem hagyhattam, hogy rámásszon, ő nekem kell. Milyen hosszú lábai vannak, ebbe a mini ruhába nagyon látszanak. Semmi kedvem most a város másikvégére elkocsikázni ezért hozzánk viszem. Meg is érkeztünk kiszálltam és őt is kiszállítottam ugyanis elég nehezére esett lábra állni. Betámogattam a szobámba ott azonnal az ágyra dőlt. Áh ez a ruha irtó mini nagy lélekjelenlét kell hogy ne teperjem le itt és most.

***Petra***

- Miért ide hoztál és egyáltalán miért avatkozol bele az életembe és honnan tudtad, hogy ott vagyok? - zúdítottam rá a rengeteg kérdést.
- Mert ez közelebb volt és kinyomoztam. - válaszolta és közben egy nagy vigyor terült el az arcán remek már megint ez a vigyor gondoltam magamban.
- Hogy? - jött az újabb kérdés tőlem.
- Az maradjon az én titkom. - Ez a válasz meglehetősen bosszantott, miért nem tudja elmondani? - Miért utálsz? - áh, szóval észrevette, hogy nem a legszimpibb.
- Mert bunkó vagy. - hangzott az egyszerű válasz és lehuppant egy szál bokszerben nem mondom jó felső teste volt, de ezzel most ne értem rá foglalkozni.
- Bírom, hogy ennyire szókimondó vagy. Ja és egoista. - nem nagyon lepődött meg a válaszomon és nem is sértődött meg pedig arra számítottam.
- Hogy én egoista? - kérdeztem felháborodva.
- Igen te. - mondta és megint csak mosolygott.
- Na, jó talán egy kicsit, de még mindig nem annyira min TE - az utolsó szót jól kihangsúlyoztam és megböktem a mutatóujjammal a mellkasát. Ő erre csak mosolygott és megfogta azt a kezem, amivel megböktem és nem engedte el.
- Álmos vagy? - kérdezte mikor egy nagyot ásítottam.
- Igen. - hangzott az egyszerű válasz. Tényleg nagyon álmos voltam a pia rendesen kiütött.
- Jó akkor aludjunk. - ez eddig a legjobb ötlete.
- Ja és attól még hogy nem teljesen vagyok, önmagam nem is próbálkozz, és ne tapizz. - fenyegettem meg az ujjammal.
- Jól van nem állt szándékomban. - röhögött.
- Na persze. ne nevess. - morogtam és megfordultam, hogy neki háttal legyek. Éreztem a tekintetét magamon folyamatosan engem figyelt ahelyett, hogy aludna. Álomba merültem...