Regény-folytatás
Sziasztok! Meghoztam az új részt. Itt már megjelenik Tom is. Köszi, a komit MMmma..:Y
A buliba abba a ruhába mentem, amit itt vettem és egy lakk fekete magas sarkúba
Cseng-cseng! - hangzott a csengő.
- Sziasztok! Mizujs? Gyertek beljebb! - fogadott minket nagy mosollyal, nem tudom, miért mosolyog mindig semmi értelme.
- Szia! - köszönt a barátnőm nagy boldogsággal és a nyakába ugrott, hát igen ő az a közvetlen típus.
- Hali. - a hangomon csak megvetés és némi unottság hallatszott.
- Na, cica látom, rossz a kedved majd én feldobom. - húzogatta ravaszul a szemöldökét, tökre csodálom magam, hogy még nem ordítottam le a fejét pedig megérdemelné.
- Nincs rá szükségem. - erre abbahagyta a szemöldökrángatást és kicsit meglepődött lehet, hogy ő is arra számított, hogy kiabálni fogok vele.
- Na, majd meglátjuk. - de már máshol járt az esze engem méregetett. - Ejha, csini vagy. - mondta elismerően.
- Köszi. - mondtam mosolyogva, nem tudom, miért tettem csak szeretem, ha megdicsérnek ez elég egoista dolog, de ez vagyok én.
- Na, látom még sem vagy jégkirálynő.
- Eddig se voltam az. - a hangomon hallatszott egy kicsi sértődöttség.
- Jól van bocsi. A TH-s srácok már itt vannak, bemutatlak nekik.
- Áááááááá el sem hiszem, hogy találkozunk velük. - ugrándozott Rob után Lotti, csak ő tud így lelkesedni.
Követtük Robot a tömegen át rengeteg ember volt senkit sem ismertem, de gondoltam majd most megismerkedem párral, ha már itt vagyok. Mikor odaértünk egy asztalnál 4 fiú ült egy fekete egy hosszú barna egy rövid szőke és egy afrofonatos barna hajú fiú. Rob odalépett hozzájuk és beszélni kezdett.
- Be szeretnék nektek mutatni egy rajongótokat és a barátnőjét.
- Jaj, ne hozz már ide senkit haver, nincs kedvem a hülye kis libákat pesztrálni. - mondta az afrofonatos gyerek. Mi?? Hülye kis libák?? Hát kösz szépen.
- Ők itt az új szomszédjaim Loretta és a barátnője Petronella. - húzott oda minket a szomszéd.
- Sziasztok, bocsi nem akarunk zavarni. - mondta a barátnőm kicsit félve.
- Jó nagy bunkó vagy ugye tudod?? - erre a kijelentésemre mindenki rám nézett én meg csak megfordultam és el akartam menni de...
- Hé, várj! Nincs kedved meginni velem valamit. Ez nagy lehetőség nem sok lánynak adatik meg. - mondta, hogy ez mennyire beképzelt.
- Kösz nem élek a lehetőséggel. - és otthagytam őket.
Kerestem a kijáratot és közben azon gondolkoztam, hogy lehet valaki ekkora bunkó és egoista seggfej. A gondolataimat egy hang törte meg.
- Nyugi királylány ne rohanj. - jött utánam az a bunkó.
- Nem vagyok, királylány merre van a kijárat?? - Már nagyon idegesített.
- Egyébként Tom vagyok. Egy feltétellel megmutatom. - Na, remek mit akarhat.
- Mond!! - forgattam a szemem.
- Holnap te meg én találkozunk valahol.
- Áh. felejtsd el meg van a kijárat. BYE! - és már el is tűntem a szeme elől.
Hazafelé vettem az irányt és közbe azon járt az eszem, hogy mit vétettem, hogy ennyi bunkóval vagyok körülvéve. Nagyon hiányoztak az otthoni haverok főleg a legjobb barátom Peti, akivel mindent meg tudok beszélni, mert tényleg csak barátok vagyunk ugyan is ő meleg. De ez nem gond, mert már nagyon rég óta ismerem és örült nagy arc. Úgy döntöttem felhívom.
Mikor beértem a házba azonnal a telefonomért nyúltam kikerestem a nevét és már hívtam is. Már éjfél is elmúlt, de nem izgatott tudtam, hogy ő még ilyenkor úgy is fenn van.
- Háló? - szólt bele kicsit kómás hangon, hoppá lehet, hogy tévedtem.
- Szia! Én vagyok az Petra. - jó volt végre magyar szót hallani.
- Áh, szia. Mizujs? Milyen Németország? Vannak nagy bulik? - ahogy mondtam, hogy ki vagyok tökre felélénkült ez jól esett.
- Semmi különös. Remek hely, de azért semmi extra. Hát mivel még csak pár napja vagyok, itt még nem tudom, hogy vannak e nagy bulik, de most jöttem haza egyből.
- Miért? - kíváncsiskodott.
És elmeséltem neki mindent a találkozásomat Robbal meg mindent.
- Na, most már értem.
- Otthon vannak nagy bulik??
- Most hogy ti elmentetek unalom van.
- Esetleg arra gondoltam, hogy eljöhetnél, ide hozzánk van hely és hiányzol, klassz lenne. Na, mit szólsz?? - Légyszi mondj igent. - könyörögtem magamban.
- Rendben majd még meglátom.
- Oké. Na, most már hagylak aludni. Szia! Puszi! - búcsúzok.
- Jó éjt! Pá! Puszi!
Leraktuk. Elmentem lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Nem rögtön tudtam elaludni a hangos zene miatt a szomszédba, de aztán csak lenyomott az állom.
Eközben a buliban.
Tom visszaballagott az asztalukhoz. Kicsit furcsállta, hogy a csaj nem ugrott azonnal a nyakába, mint mindenki más, de ettől csak még érdekesebb lett számára.
- Hol van Petra? - kérdezte a barátnőm Tomot.
- Hazament. - bökte oda flegmán, de mikor ránézett akkor alaposan végigmérte, de belátta, hogy nem olyan nagy cucc.
- Akkor jobb lesz, ha én is megyek. Sziasztok! - és el akart jönni, de Tom megállította.
- Hé, várj! Légyszi megadod a barátnőd teló számát. - nézett nagy szemekkel Lottira. nem is sejtette, hogy Lottinak ez mennyire szarul esett, hogy csak azért áll vele szóba, mert kell neki a telefonszámom. Bunkó!!
- Nem hinném, hogy jó ötlet ha ő nem adta meg akkor én sem fogom. Sziasztok!- és elsietett.
Másnap reggel nagy vihorászásra ébredtem, ami az erkély felől jött felkeltem és megláttam a hatalmas üvegajtón keresztül őket. Hát ez remek megint jól indul a napom. Ők is észrevettek és integettek széles nagy vigyorral. Aztán észrevették, hogy nincs túl sok ruha rajtam csak a pizsim ami egy francia bugyiból és egy kis vállpántos toppból állt. Tom elkezdte a percingét babrálni a nyelvével én csak a szememet forgattam és bevonultam a fürdőbe. Mikor elkészültem lementem a konyhába és csináltam kávét. Ekkor megjelent Lotti.
- Jó reggel! - köszöntöttem.
- Neked is. Ja, képzeld az a Tom gyerek elkérte tőlem a telefonszámod. - közölte. Engem ez egy kicsit felháborított. Mit akar ez tőlem??
- Remélem nem adtad meg neki. - néztem rá reménykedve.
- Nem dehogy. csak szarul esett, hogy csak azért áll velem szóba, mert a barátnőm vagy. - amikor ezt mondta tökre megsajnáltam és még jobban kezdtem gyűlölni Tomot.
- Bocsi ez az én hibám.
- Nem is. Ma elmegyünk város nézni meg plázázni? - láttam, rajta hogy ez most felvidítaná és nekem is volt hozzá kedvem hát belementem.
Gyorsan összekaptuk magunkat és indultunk is én vezettem. Egyébként tök nagyváros ez a Berlin eddig nem tűnt nagy számnak, mert csak a kertvárosi részét láttam ahol a ház van. Nagyon is tetszett bár eléggé kiborító hogy mindenki németül hablatyol persze megértettem, mert meg van a felsőfokúm belőle, de akkor is a magyar jobb.
Egész nap csak a várost jártuk felfedeztünk egy csomó klassz helyet, és annyi mindent vettünk, hogy alig fért be a kocsiba. Lottin márt nem látszott a megbántottság és ennek én nagyon örültem elújságoltam neki, hogy beszéltem Petivel és hogy majd meglátogat minket nagyon örült neki. Mikor már úgy éreztük alig állunk a lábunkon hazamentünk és csaptunk egy csajos DVD-ős estét.
Sziasztok! Meghoztam az új részt. Itt már megjelenik Tom is. Köszi, a komit MMmma..:Y
A buliba abba a ruhába mentem, amit itt vettem és egy lakk fekete magas sarkúba
Cseng-cseng! - hangzott a csengő.
- Sziasztok! Mizujs? Gyertek beljebb! - fogadott minket nagy mosollyal, nem tudom, miért mosolyog mindig semmi értelme.
- Szia! - köszönt a barátnőm nagy boldogsággal és a nyakába ugrott, hát igen ő az a közvetlen típus.
- Hali. - a hangomon csak megvetés és némi unottság hallatszott.
- Na, cica látom, rossz a kedved majd én feldobom. - húzogatta ravaszul a szemöldökét, tökre csodálom magam, hogy még nem ordítottam le a fejét pedig megérdemelné.
- Nincs rá szükségem. - erre abbahagyta a szemöldökrángatást és kicsit meglepődött lehet, hogy ő is arra számított, hogy kiabálni fogok vele.
- Na, majd meglátjuk. - de már máshol járt az esze engem méregetett. - Ejha, csini vagy. - mondta elismerően.
- Köszi. - mondtam mosolyogva, nem tudom, miért tettem csak szeretem, ha megdicsérnek ez elég egoista dolog, de ez vagyok én.
- Na, látom még sem vagy jégkirálynő.
- Eddig se voltam az. - a hangomon hallatszott egy kicsi sértődöttség.
- Jól van bocsi. A TH-s srácok már itt vannak, bemutatlak nekik.
- Áááááááá el sem hiszem, hogy találkozunk velük. - ugrándozott Rob után Lotti, csak ő tud így lelkesedni.
Követtük Robot a tömegen át rengeteg ember volt senkit sem ismertem, de gondoltam majd most megismerkedem párral, ha már itt vagyok. Mikor odaértünk egy asztalnál 4 fiú ült egy fekete egy hosszú barna egy rövid szőke és egy afrofonatos barna hajú fiú. Rob odalépett hozzájuk és beszélni kezdett.
- Be szeretnék nektek mutatni egy rajongótokat és a barátnőjét.
- Jaj, ne hozz már ide senkit haver, nincs kedvem a hülye kis libákat pesztrálni. - mondta az afrofonatos gyerek. Mi?? Hülye kis libák?? Hát kösz szépen.
- Ők itt az új szomszédjaim Loretta és a barátnője Petronella. - húzott oda minket a szomszéd.
- Sziasztok, bocsi nem akarunk zavarni. - mondta a barátnőm kicsit félve.
- Jó nagy bunkó vagy ugye tudod?? - erre a kijelentésemre mindenki rám nézett én meg csak megfordultam és el akartam menni de...
- Hé, várj! Nincs kedved meginni velem valamit. Ez nagy lehetőség nem sok lánynak adatik meg. - mondta, hogy ez mennyire beképzelt.
- Kösz nem élek a lehetőséggel. - és otthagytam őket.
Kerestem a kijáratot és közben azon gondolkoztam, hogy lehet valaki ekkora bunkó és egoista seggfej. A gondolataimat egy hang törte meg.
- Nyugi királylány ne rohanj. - jött utánam az a bunkó.
- Nem vagyok, királylány merre van a kijárat?? - Már nagyon idegesített.
- Egyébként Tom vagyok. Egy feltétellel megmutatom. - Na, remek mit akarhat.
- Mond!! - forgattam a szemem.
- Holnap te meg én találkozunk valahol.
- Áh. felejtsd el meg van a kijárat. BYE! - és már el is tűntem a szeme elől.
Hazafelé vettem az irányt és közbe azon járt az eszem, hogy mit vétettem, hogy ennyi bunkóval vagyok körülvéve. Nagyon hiányoztak az otthoni haverok főleg a legjobb barátom Peti, akivel mindent meg tudok beszélni, mert tényleg csak barátok vagyunk ugyan is ő meleg. De ez nem gond, mert már nagyon rég óta ismerem és örült nagy arc. Úgy döntöttem felhívom.
Mikor beértem a házba azonnal a telefonomért nyúltam kikerestem a nevét és már hívtam is. Már éjfél is elmúlt, de nem izgatott tudtam, hogy ő még ilyenkor úgy is fenn van.
- Háló? - szólt bele kicsit kómás hangon, hoppá lehet, hogy tévedtem.
- Szia! Én vagyok az Petra. - jó volt végre magyar szót hallani.
- Áh, szia. Mizujs? Milyen Németország? Vannak nagy bulik? - ahogy mondtam, hogy ki vagyok tökre felélénkült ez jól esett.
- Semmi különös. Remek hely, de azért semmi extra. Hát mivel még csak pár napja vagyok, itt még nem tudom, hogy vannak e nagy bulik, de most jöttem haza egyből.
- Miért? - kíváncsiskodott.
És elmeséltem neki mindent a találkozásomat Robbal meg mindent.
- Na, most már értem.
- Otthon vannak nagy bulik??
- Most hogy ti elmentetek unalom van.
- Esetleg arra gondoltam, hogy eljöhetnél, ide hozzánk van hely és hiányzol, klassz lenne. Na, mit szólsz?? - Légyszi mondj igent. - könyörögtem magamban.
- Rendben majd még meglátom.
- Oké. Na, most már hagylak aludni. Szia! Puszi! - búcsúzok.
- Jó éjt! Pá! Puszi!
Leraktuk. Elmentem lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Nem rögtön tudtam elaludni a hangos zene miatt a szomszédba, de aztán csak lenyomott az állom.
Eközben a buliban.
Tom visszaballagott az asztalukhoz. Kicsit furcsállta, hogy a csaj nem ugrott azonnal a nyakába, mint mindenki más, de ettől csak még érdekesebb lett számára.
- Hol van Petra? - kérdezte a barátnőm Tomot.
- Hazament. - bökte oda flegmán, de mikor ránézett akkor alaposan végigmérte, de belátta, hogy nem olyan nagy cucc.
- Akkor jobb lesz, ha én is megyek. Sziasztok! - és el akart jönni, de Tom megállította.
- Hé, várj! Légyszi megadod a barátnőd teló számát. - nézett nagy szemekkel Lottira. nem is sejtette, hogy Lottinak ez mennyire szarul esett, hogy csak azért áll vele szóba, mert kell neki a telefonszámom. Bunkó!!
- Nem hinném, hogy jó ötlet ha ő nem adta meg akkor én sem fogom. Sziasztok!- és elsietett.
Másnap reggel nagy vihorászásra ébredtem, ami az erkély felől jött felkeltem és megláttam a hatalmas üvegajtón keresztül őket. Hát ez remek megint jól indul a napom. Ők is észrevettek és integettek széles nagy vigyorral. Aztán észrevették, hogy nincs túl sok ruha rajtam csak a pizsim ami egy francia bugyiból és egy kis vállpántos toppból állt. Tom elkezdte a percingét babrálni a nyelvével én csak a szememet forgattam és bevonultam a fürdőbe. Mikor elkészültem lementem a konyhába és csináltam kávét. Ekkor megjelent Lotti.
- Jó reggel! - köszöntöttem.
- Neked is. Ja, képzeld az a Tom gyerek elkérte tőlem a telefonszámod. - közölte. Engem ez egy kicsit felháborított. Mit akar ez tőlem??
- Remélem nem adtad meg neki. - néztem rá reménykedve.
- Nem dehogy. csak szarul esett, hogy csak azért áll velem szóba, mert a barátnőm vagy. - amikor ezt mondta tökre megsajnáltam és még jobban kezdtem gyűlölni Tomot.
- Bocsi ez az én hibám.
- Nem is. Ma elmegyünk város nézni meg plázázni? - láttam, rajta hogy ez most felvidítaná és nekem is volt hozzá kedvem hát belementem.
Gyorsan összekaptuk magunkat és indultunk is én vezettem. Egyébként tök nagyváros ez a Berlin eddig nem tűnt nagy számnak, mert csak a kertvárosi részét láttam ahol a ház van. Nagyon is tetszett bár eléggé kiborító hogy mindenki németül hablatyol persze megértettem, mert meg van a felsőfokúm belőle, de akkor is a magyar jobb.
Egész nap csak a várost jártuk felfedeztünk egy csomó klassz helyet, és annyi mindent vettünk, hogy alig fért be a kocsiba. Lottin márt nem látszott a megbántottság és ennek én nagyon örültem elújságoltam neki, hogy beszéltem Petivel és hogy majd meglátogat minket nagyon örült neki. Mikor már úgy éreztük alig állunk a lábunkon hazamentünk és csaptunk egy csajos DVD-ős estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése